Print

[Siegl András] Este magába szív, átölel és körbe zár a végtelen A süket csendben meghallhatod Te is saját lelkedet Érzed elborít már, összetép és elsodor a hazugság És körülötted egyre inkább teret nyer az álnokság. Kisgyermekként naív voltál, buntelen és védtelen Nem voltak még hamis álmok, fagyos hideg éjjelek. Most nyitott szemmel nézel rám, nem érzel belül semmit sem Saját fényed elvakít, és nem látsz tole rendesen És most kapaszkodhatsz tíz körömmel, nem érhetsz el semmit sem, A lábaidnak nincsen támasz, és elborít a félelem, A széllel szemben próbálod, bár tudod jól, hogy nem lehet. Mégsem fogod egy álarc mögött leélni az életed. [Ref.:] Nem, nem akarok Egy lenni a sok közül Nem, nem akarok A sorban állni tétlenül Nem, nem akarok Rohanni csak cél nélkül És nem, nem akarok Bunös lenni vétlenül Aus Songtexte Mania