Print

Az Ősanya szól ivadékaihoz Ösvényteken csend és homály legyen Árnyék-párta simuljon sírotokra, Tovább-lengő fények mögött vigyen Pályátok a teljes sötétbe vissza. Lámpa lámpát érint az asztalon, Sok göndör fénylugas egymásba-olvad, Közéjük mégis árny karéja horpad, Ott a vakon-látó bogár oson. Sugárban, én ezer makacs szülöttem, Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél, Mint légbe sarat öntő sűrű ködben, Hol görcs kérgekből pillog a veszély, Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben A legvégső, feloldó, korom éj. A medve-ős Az elmaradt násszal szívében, Mélyben hol majom-árny sivít, A medve bölcs lépéseit Kutatta egyik angyal-énem. Songtexte A hyperboreus az éjben Bundafejtő kést élesít, Dalolja medve őseit S megöli gyermeki-serényen. Nagy szelleme békésen él Örök télben övéinel, Melegülnek lenyúzott bőrén. Az angyalon szikráz a dér, Így várja, gyúl-e felszökő fény, Talán egy rovar szárnyfedőjén. Aus Songtexte Mania