Print

Hajnali fény, az élet kék egén veled, életképregényben élek én, a tábort?z lángja meg sebzett vadként ?z, halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz. Tükröm-tükröm kérlek mondd meg nékem, miért mosolygunk mindannyian többféleképpen, legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád, ha túl sz?k a szó rád, ne siettesd az órád. Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel, pedig fáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába. Teljfeles hajnalban, játszik az éj, visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél. Fátyolos nappal, a vándor útra kél, itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél. Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek. Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízok. Feltétel nélkül szeretni, (egy nevetés és minden bánat tovaszáll) félmosollyal a semmibe meredni, (kell a zuhanás, attól teljes az utazás) el?re-el?re felkelve elesni, fürkész? szemekkel szívedet keresni. A szomszéd a f?nök! a postás, a kölkök, a hentes az óriás, a tündérek a törpök, különböz? Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!! Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel, Songtextefáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába. Teljfeles hajnalban, játszik az éj, visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél. Fátyolos nappal, vándor útra kél, itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél. Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízom. Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízom. Aus Songtexte Mania